CV

Mindennapok, CV, meg ez meg az. Nem mondhatom el senkinek, leírom hát mindenkinek

Friss topikok

  • Kismaci86: Boldog boldog boldog születésnapot, kívánom hogy legyen még sok ilyen szép napod :) Nagyon sok bol... (2008.08.11. 21:39) 2008.08.11
  • Kismaci86: Csajszi merre vagy már??? :( hiányzol... ugye nincs baj??? (2008.08.01. 10:48) jóslás
  • Kismaci86: Örülök, hogy végre írtál már... el vagy veszve :( Esetleg egy kis élménybeszámolót kaphatok? :) :P (2008.07.16. 11:47) 2008.07.15.
  • Kismaci86: Hát tegnap a KisD-s szitura gondoltam :D ja de Konstiék is... van amit nem felejtek el... éjjel ke... (2008.07.03. 14:16) 2008.07.03.
  • Kismaci86: Csajszi! Nagyon tetszik a bejegyzésed. Nem azért, mert rólam is van benne szó, hanem, mert jó érzé... (2008.07.02. 20:51) 2008.07.02.

Ezt olvasom..

Lady

2009.06.09. 21:57 - sunny85

Címkék: halál kutya fájdalom bánat hiány szeretet lady könnyek németjuhász

Rég, nagyon rég jártam erre. Most mégis újra itt vagyok. Ki kell írnom a fájdalmamat... Lady, a kutyám sajnos meghalt :'( Nem bírom feldolgozni. Nagyon hiányzik :'(

Még mindig...

Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy Sohasem Feledünk.
 

 

 

Nyugodni tértél
Reggel volt még, hajnal, pirkadat,
Épphogy megmutatta sugarait a Nap.
Te nyugodni tértél, eszméletet vesztve,
Földre rogytál, mindent megkönnyezve.
Nehéz volt a reggel, a nap, az ébredés,
Nehéz volt az élet, maga a létezés.
Magány és bánat hatolt a szívekbe,
Mi tudjuk, hogy velünk leszel örökre,
Emléked soha el nem porlad, nem feledünk,
Velünk vagy éjjel, nappal, hisz te vagy az életünk.
 

 

Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.

A vilag körülöttem elmosódottan szédult,
ereimben a vér egy perc alatt meghűlt,
a szenvedés a lelkemben ego- szűrő kint szült, ...
úgy üvöltöttem eldeformált arccal,
hisztérikus rohamokkal,
csorbult gondolatokkal,
fejemben ijesztő hangokkal,
reszkető- izzadó marokkal...

Nem akartam beszélni,
nem akartam érezni,
gondolkodni, vérezni ...
de véreztem ezer sebből ...
Szólították Őt a Mennyből...
s Ő elhagyott bennünket....
 

 

15 éves volt. Vele nőttem fel. :( Éreztem, hogy baj van, haza is rohantam az éjszaka közepén. Örült nekem. Látam a szemében az örömöt, a fájdalmat. Nem ezt érdemelte. Neki szebb halál járt volna. Nem egy nyavajás betegség.:'( Hát igen, 15évesen egy méhgyulladás vitte el, ő még maradt volna. Az orvos azt mondta, hogy szőre, bőre és fogai állapota alapján max.5-6 évesnek mondaná. Jól tartotta magát. Üvöltenék folyton... Annyira hiányzik. Nem tudom leírni mit érzek.

http://gyertyalang.hu/erteeg.php?erteeg=2232

boldog évfordulót...2

2008.08.19. 21:03 - sunny85

Címkék: vásárlás lány baleset torta barna 15 szentendre adrienn

Sétáltam, sokat... pontosabban elmentem vásárolni. Elvileg csak egy tortáért indultam,de hazafelé szóltam tesómnak,hogy jöjjön elém,mert már nem bírom cipelni a sok dolgot,amit vettem. Megnyugtatott. Most abban az állapotban vagyok,hogy már minden mindegy. LEsz ami lesz, nem rágom magam ezen.

1hete volt Szentendrén egy baleset. Biztos hallott, olvasott mindenki róla. Meghalt két 15éves fiatal. Egy lány,  P.Adrienn, s Sz.Barna, a környezetvédelmi miniszter fia. Még ketten súlyosan megsérültek, de a sofőr, egy 17éves srác túlélte karcolásokkal megúszta az egészet. Majd 200al vette be a kanyart... vagyis csak vette volna be.. borzasztó. Az egyik srác, aki túlélte szerencsére, még februárban töltött fel egy videót a myvip adatlapjára. Azt írta oda címnek,hogy ha netán történne vele valami,akkor ezt a videót nézhetik az ismerősei, ha emlékezni szeretnének rá. Ez olyan morbid... ha most meghalt volna... uhhh... már megcsinálta a búcsúvideóját... A Children of Distance egyik dala, az Emlékezz rám! szól a videó alatt. Azóta folyton ezt hallgatom... Adrienn myvip adatlapjánál a képeinél pedig előtte pár nappal írt hozzászólások olvashatók. Hogy bulizni kéászültek azon a hétvégén, s írkálták egymásnak,hogy "hétvégén iszunk, nagy buli lesz, hullák leszünk!xD" Ez is morbid... Valóban hulla lett... Csak épp nem úgy,ahogy ő gondolta volna... Annyira borzasztó ez az egész.  

 

boldog évfordulót...

2008.08.19. 15:17 - sunny85

Címkék: fájdalom szerelem szenvedés évforduló

Rég írtam,de most muszáj. Múlt héten nem voltam itthon, 1hét távol mindentől,s mindenkitől. Megszépíti a dolgokat... Azt hittem ha hazajövök más lesz minden. Rájön,hogy hiányoztam,s megváltozik... Nem tudom miért hittem ezt... Naív vagyok.. Mi a reálisabb, ha valaki elmegy,s kezdetben hiányzik neki a másik,aztán megszokja a hiányát, vagy kezdetben nem hiányzik,s egy kis idő múlva érzi,hogy vágyik az ölelésére? nah igen,én a 2.at éreztem. Mint a címből is látszik ma van az évfordulónk... Azt hittem jó nap lesz, de nem... rég volt ilyen szar napom. huhh nagyon rég.. Megkértem,hogy menjen el... de nem ment. Nem értem őt. Az öccse szakított a barátnőjével, ki van bukva. Nem tudom a részleteket, mert azóta nem beszéltem vele, Viktor szerint meg semmi közöm az egészhez. Ma ajándékokért futkostam, anyumnak s az anyjának holnap szülinapja lesz. Bementem aztán az öccséhez, mert megbeszéltük,hogy ott találkozunk. Hozta a szokásos bunkó formáját ma. Pedig tegnap még... ahhh... Az öccse rászólt,hogy fejezze be,mert ha nem lennék,akkor meg belepusztulna. Tudja jól,hogy ilyenkor úgy van vele,hogy nem,de aztán.. ha vége.. Ahhh de ő nem, őt nem érdekelné.. Mondtam,hogy elhiheti,hogy már engem sem. megütött.. nem nagyon,de eléggé,hogy az fájjon. Nem is az fáj, hanem,hogy képes volt megtenni. Semmi oka nem volt... mondtam neki,hogy engem többet nem lát, jöjjön,pakolja össze a cuccait,szóljon ha elment. S otthagytam. Az öccse utánamküldte,ő meg csak annyit mondott,hogy elege van belőlem, meg hogy a pénze nálam maradt. Visszaadtam neki,s mondtam,hogy tűnjön el. Sétálgattam,sírtam órákig. Folyton hívogatott,de nem vettem fel. Mikor fel is vettem csak kiabált,hogy tönkretettem, mert miattam van minden amit rossz. Ahhh semmi értelme nincs. Annyira szenvedés már az egész. Pedig én kiálltam mellette mindig,mindenhol, mindenkivel szemben. Mikor el kellett jönnie otthonról,mikor kirúgták,mert beteg, ápoltam mikor szarul volt. Mikor mindenki más csak bántotta. Annyiszor mondta már,hogy mikor ideges ok nélkül bánt, azokat nem úgy gondolja. De akkor is mondja, akkor is megteszi, amit tesz,akor is mondja amit mondd. Annyiszor mondtam neki,hogy hagyjuk egymást, legyen mással, hogy boldog legyen.de nem.... csak azért van velem,hogy szenvedjek?? Durva,hogy milyen könnyen változnak a dolgok... Egyik pillanatban boldognak érzem magam,s nem változtatnék semmit az életemen, míg elég egyetlenegy pillanat,hogy csak ara tudjak gondolni,hogy ha most jön a metró, beugrok elé... s csak az tart vissza,hogy nem akarok többszáz embernek gondot okozni,hogy nehogy elkéssenek miattam, stb. Mikor ment dolgozni mondtam neki,hogy beszéljen az öccsével,hogy el tud-e jönni ma a cuccaiért, mert akkor összepakolom,s akkor már nem is kell visszajönnie. Nem mondott semmit, csak elment... Az is fáj,ha vége, meg az is,ha így folytatódik. Miért okoz ekkora nehézséget a döntés?? Mondom,hogy menjen,mert az eszem ez súgja... de közben ölelném... s nem engedném el soha... Szenvedek a javából

2008.08.11

2008.08.11. 06:51 - sunny85

Címkék: zene szülinap sziget részeg

Boldog szülinapot nekem. Már 3/4 7 van, szóval kicsit több mit egy órát kell még kibírnom. Annyira nem veszem észre magamon,hogy több,mint 24órája talpon vagyok. Összesen vagy 20an jöttek ma, nem volt nagy forgalom.Ki lehetett bírni. A nyomtató gázos, de rájövök a nyitjára lassan. Nagyon hideg van ám,éjszaka meg mégjobban. A félórás szünetemben ki sem mozdultam. Jah abban bíztam,hogy ez az átkozott rossz zene abbahagyja 4körül,de még most is megy. Sok részeg,meg másnapos meg dőlöngél. Nagy szórakozás mondhatom. Nagyon lassan telik az utolsó óra :S. na mára ennyi. Majd éjszaka is próbálom lefoglalni magam az írkálással.

Sziget 2008.08.10-11.

2008.08.11. 01:18 - sunny85

Címkék: én német sziget pénz cigány részeg hot unalom dog őr molylepke

Rég írtam, el voltam foglalva nagyon. Épp s Szigeten ülök, s várom a külföldieket,hogy jöjjenek pénzt váltani. De nem jönnek... Pedig akkor nem unatkoznék ennyire. A biztonsági őröm abszolút nem szimpatikus. Bár még egy szót sem szóltunk egymáshoz. na mindegy.Valami szar monoton zene szól folyamatosan a közelből, néha felhangzik pát tészeg üvöltés... Fantasztikus mondhatom. Már balhé is volt, mikor jöttem akkor verekedett 2cigány a bejáratnál. Hagyták őket, nem kár egyikért sem. :D Tele van részeg emberekkel minden. Szemben HotDog-os sátor, most ott próbál becserkészni egy szőke szilikoncsajszit a biztonsági őr. :D Nem sok sikerrel ahogy látom :D Bár lehet csak az ingyen Hotdogra hajt :D Ja az a szép,hogy délután hívtak,hogy nem kell jönni, mert nincs áram a fülkében, szerveztem programot magamnak délutánra, erre 6után hívnak,hogy mégis kell jönni. Na fasza.Lila-fehér karszalagot kaptam :S  1órája itt ülök,s senki nem jött még! Tiszta gáz. Délután is összesen csak 50 eurot váltottak. 1ember... Elalszom, ha nem jönnek. Leengedem a redőnyt,s alszom :D Csak be vagyok kamerázva :S

Azért gáz,hogy éjszaka vagyok,mert ilyenkor mindenki alszik, s jobban unatkozom. Gyorsabban telne az idő,ha msn-en írkálhatnék valakivel. Lehet elkérem a másik pénzváltós srác msn címét,s zaklatom :D van céges teló,amin hívhatnánk egymást,de csesztek megadni a telefonszámokat. :D Bénák :D Recseg a szék, az asztal túl alacsony, a billentyűzet szar. Az ALT gomb be van ragadva, nem tudom használni. Bontják a kordonokat, szerelgetnek folyamatosan. Most legalább van egy kis mozgás. 4után meg nem lesz semmi. Ahhh már 3felől hallom a zenét,s kurvára szar. Ezért is akartam a bejáratnál lenni. Ott legalább forgalom is volt most, meg nem ilyen zajos.  Gondoltam felhúzom a redőnyt oldalt is,hogy lássak arra is valamit, erre TOI-TOI WC-k vannak mellettem. Azt hiszem az ablak nem igazán lesz kinyitva... :S PAnaszkodok itt egyfolytában :D Hiányzik párocskám. Könyörgött szépen,hogy ne jöjjek :) Olyan aranyos volt most... Úgy látszik el kell jönnöm 2hetente pár napra, hogy jó legyen :D Mennyi hülye részeg német rohangál erre. Berepült hozzám egy molylepke,szóval már nem vagyok egyedül :D Reggel munka után szétnézek a környéken, hogy hol mi van,ha már itt vagyok. Persze csak ha lesz erőm. Valaki tud ötletet adni, hogy tudnám leszedni a textil karszalagot úgy,hogy ne legyen nyoma??? Hálás lennék a tippért!:)Olyan hülyén rakta fel a kezemre a fickó,akit megkértem. Mást se hallok most folyamatosan,csak hogy Hej Hó... De hogy hol, kik adnak ki ilyen hangokat... :D Picit felfüggesztem az írást, majd még később lekötöm magam ezzel...

jóslás

2008.07.23. 21:07 - sunny85

Címkék: jós lui padre

na mégis mégegy bejegyzés. Most jutott eszembe,hogy 8tól 9ig Lui Padre jósol. A következőket írta szül.dátum alapján:

 

 

 Lui Padre üzenete:

Minden jót minden téren ! Viszont látásra ! Esetleg személyesen is segíthetek ha gondolja, bejelentkezés: ... számon mert érdemes lenne kellően odafigyelni, megoldani ezeket az eseményeket.

Lui Padre üzenete:

Az idő rövidsége miatt ha még kérdése van, mához egy hétre ugyanebben az időpontban várom ! Ha segítségre szorulna bármikor a következő telefonszámon bejelentkezhet: ... számon Üdvözlettel: Lui Padre"

 

Lui Padre üzenete:

 

Munka terén próbálkozzon meg minél jobban valamilyen emberi csoportokkal emberekkel foglalkozni, a családi téren nem látok hosszútávon valami kedvező helyzetet, mert szerelem terén a partnerrel csak rövid időre tudja elérni sajnos az elvárt vágyérzéseket.

 

Pont fordított a sorrend,de így teszi be :S Ha nem gond a számot nem írom ki

2008.07.23.

2008.07.23. 20:50 - sunny85

Címkék: vita szerelem kosztolányi eső

Mi az a szerelem? Mi az, szeretni? Mi a szerelem bűvös állapota, a szerelmesség? Erről és hasonlókról már egy könyvtárnyit firkált össze az emberiség, s hogy milyen értékűt, azt csak most érzem, amikor José Ortega y Gasset ide vonatkozó írásait böngészgetem, melyek összegyűjtött műveinek testes kötetében jelentek meg.

Ez a pallérozott gondolkozó lámpájával átvilágítja a ködöt, s egyszerre fényesség gyullad. Latin ő, a legszebb és legősibb értelemben, az Ibériai-félsziget latinja, Seneca és Martialis kései leszármazottja, aki egységben látja a testet és szellemet, az eget és földet. Ízig-vérig mai, a tudomány legutóbbi eredményeire épít, de épp ezért nem szolgálja a félmúlt előítéleteit. Ha haladó, a szellem nevében mer visszaható is lenni.


/Kosztolányi Dezső: Szerelem/

 

Mára csak ennyi... szerintem. Rossz napom volt. Direkt korán hazajöttem, hogy
Vele legyek, de ismét veszekedés volt... Kibuktam elég rendesen, kiosztottam nővéremet, hogy jó lenne ha nem kavarna, aztán nadrágban,pólóban és papucsban elrohantam itthonról... El kellett mennem, mert nem bírtam velük lenni. Egyedül kellett lennem. Jól megáztam. Mikor lenyugodtam hazajöttem. Kibőgtem magam rendesen. Csak sétáltam, majd leültem egy padra,s sírtam. De végre kijött belőlem a feszültség. Azóta nyugi van itthon. Szóval ilyen napom volt

R.I.P.

2008.07.22. 21:23 - sunny85

Címkék: györgy in peace kolonics koló rest

Méhes Gábor-Korai könnyek (in memoriam Kolonics György)


"Tudod Koló, sejtettem, hogy lesz egy nap a nyáron,amikor mindenki rólad beszél.Amikor az emberek éppen úgy a dicsőséged zengik mint az elmúlt 15 év versenyei utáni felemelő pillanatokban.Amikor ezredszer is példaként állítanak kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, bátrak és gyávák elé.
Amikor milliomodszor elhangzik az unásig koptatott kérdés, hogy" honnan meríted még a motivációt és egyébként is meddig folytatod még?"Te pedig védjegyeddé vált kisfiús mosollyal az arcodon a szokásos szerénységet válaszolod:"Szeptemberben megnősülök a többit majd meglátjuk."
Éreztem Koló,hogy idén még könnyet csalsz az emberek szemébe.Mondjuk augusztus 22-én legkésőbb 23-án.Amikor Kozmann Gyurival megnyeritek Pekingben az ezret estleg az ötszázat.És úgy gondoltam nem lesz ember a földön, aki úgy érezné, hogy a rólad szóló ódák nincsenek rendjén.
Tudod, Koló, még csak július 15-e van.A könnyeit törölgetve már mindenki rólad beszél.És először az életben mindenki bánja, hogy ilyen gyors voltál."

Rest in peace

"Jó tudni azt, hogy szeretik az embert. Hogy hiányozni fogunk valakinek."

2008.07.22. 17:25 - sunny85

Címkék: tv2 nap olasz sziget társadalom bank cigány nyugdíj wass albert víz nyelvvizsga albérlet galgagyörk

Újabb nap. Ma viszonylag korán hazaértem. Nem történt semmi különös. Kaptam e-mailt az utazási irodás csajszitól, hogy kell néhány adat a szerződéshez,s bevillant,hogy magánnyugdíjpénztárba be kell lépnem. Mióta hazajöttem azt nézegetem, hogy melyikhez lenne érdemesebb. De nem tudom. Mindegy is. Jah meg az a ciki, hogy mivel nekem szakmai középfokú nyelvvizsga kell minimum, s majd csak ősszel megyek, ugye hiába beszélek angolul, nincs róla papírom. De elvileg egy alapfokú kellene a munkához. De a csaj tud arról,hogy nincs meg a nyelvvizsga, legalábbis az önéletrajzba beleírtam, meg az állásinterjún is volt róla szó.. Remélem nem kötnek bele a szerződéskötéskor,  s nem mondják vissza... Most ezen kezdtem izgulni... na mindegy, majd kiderül. Mindenesetre próbálom felkészíteni magam, hogy mégse mehetek. Jobb, mit ott pofára esni. Mára ennyi, búslakodom. pápá 

 

Vagyok megint. Kibuktam. Hívott a drágaságom, s jól felidegesített... Tegnap éjszaka mikor hazajött rákérdezett,hogy volt-e itthon veszekedés, mi volt az oka,stb. Elmondtam neki,hogy mi volt,hogy volt. Erre most hív,s mondta,hogy drága nővéremtől egészen máshogy hallotta a dolgokat, s neki hisz. Fasz kivan már ezzel. Mindig miattuk veszekszünk. A héten 4szer vesztünk össze nővérem miatt, pedig még csak kedd van... Unom már ezt. Ma is majd hallgatom,hogy egész nap el vagyok tűnve. Mi a francnak üljek lent,s bámuljam őket? Addig sem veszekednek velem, amíg nem látnak. Annyi az egész,hogy lusták mindenhez. Tegnap a boltba is csesztek elmenni, kenyér sem volt itthon este, meg semmi. S persze ezért is én voltam a hibás... Pedig én reggel 8tól fél 6ig dolgoztam, apum 6tól 2ig, 3tesóm, meg anyum meg itthon volt egész nap. De persze nekem kellett volna boltba menni. Bár el is indultam volna 3/4 7körül,de nagyobb hugom azt mondta,hogy már voltak vásárolni. Ja, vettek cigit maguknak, meg kávét. Ez a fontos. Ahhh... S ebből volt tegnap a veszekedés,hogy nekemugrottak,hogy az én hibám,hogy nincs megvéve sokminden. Anyum hívott le kb.fél 7kor, 3/4 7re lementem, mert volt egy kis dolgom előtte. S hiába kérdeztem miért hívott, nem válaszolt. Persze megint a számítógép volt a fontos, nem az,hogy rám figyeljen... Aztán elkezdte mutogatni,hogy milyen játékot talált,s hogy az angol nyelvű,s fordítsam már le neki. Persze hiába fordítottam le, nem azt csinálta, amit mondta,hogy az az utasítás. Akkor meg minek fordítsam? ahh na mindegy. Ugye azt hittem,hogy ezért hívott, hogy fordítgassam neki azt a hülyeséget. Amíg én meg nem jegyeztem,hogy nincs itthon kenyér, meg apumnak kaja,amit ma vihetett volna dolgozni,adig semmi gond nem volt. Aztán ugrott nekem,hogy azért hívott,hogy menjek boltba. Persze ez este 9kor volt már. Meg a fejemhez vágta,hogy én csak akkor megyek boltba,ha nekem kell valami,máskor meg lesz...om a dolgot. Ezt nem érzem teljesen jogosnak, ugyanis nővérem csak akkor megy boltba,ha neki kell cappuccino vagy cigi, hugom csak akkor ha cigi kell neki, másik hugom meg akkor, mikor kólát akar inni. S ők meg sem kérdezik,hogy esetleg itthonra kell-e valami. Én mikor átugrok Viktornak cigiért, vagy ásványvízért, vagy bármiért, mindig megkérdezem kell-e valami,s egyúttal elintézem azt is. Vasárnaponként is mindig mi kelünk fel reggel,hogy legyen friss kenyér, felvágott, stb reggelire, a többiek meg aludhatnak délig. Pedig nekem is olyan jól esne... De mindenki úgy van vele,hogy majd én megcsinálom úgyis... Mikor nincsenek itthon,olyan jó... Időben kész van minden, bevásárolunk Viktorral, s nincs veszekedés belőle. De ilyenkor katasztrófa... :( Tényleg elegem van már,hogy mindig miattuk van vita. Mi jó nekik ebben? Én,aki mindig is úgy voltam vele,hogy az első éves fizumat majd mindenegyes fillérig elteszem,hogy ne kelljen annyi hitelt felvenni majd házra,lakásra, most úgy vagyok vele, hogy ha megkapom majd a 2.havi fizumat elmegyünk albérletbe a francba innen. Akkor ki tudjuk fizetni a 3havi letéti pénzt, s marad vésztartalék. Csak tűnnénk innen. Nehéz lesz úgy talpraállni,de már nem érdekel. Ha az eredeti tervek szerint itt maradnánk még egy évig, akkor biztos nem maradnánk együtt Viktorral. Ebben nagyon biztos vagyok. Szóval ha valaki tud vmi jó olcsó albérletet, s véletlenül olvassa a blogomat, akkor szóljon!

Na megint megy a hazugság a TV2-őn... Galgagyörkön belövöldöztek cigány családok ablakán. Beszólnak, hogy egy hónapja bőrfejűek támadták meg ott a cigány családokat. Jah... persze... Arról van felvétel,hogy a cigányok kapával,kaszával, meg ilyenekkel állnak, míg a Gárdisták kiköltöztetik a családot. Arról nincs,hogy bárki megtámadta volna a cigányokat. Az öreg cigány mutatja a putrijában,hogy feldúlták a bőrfejűek a szép tiszta házát... Ja persze. Az az alap állapot volt. Most megint elő fogják adni,hogy a gárda támadta meg őket. Húzzák a párhuzamot a 2dolog között. Közben meg lehet cigány lőtt cigányra. Csak megint farkast kiáltanak. Aztán ha kiderül,hogy semmi köze a gárdához, majd hirtelen csend lesz a dolog körül, de nem fogja beismerni, bevallani senki,hogy ismét tévedtek. Meghagyják a közvélemény tudatában,hogy szegény cigányokat mindenki csak bántja... ahhh nem is idegesítem magam ezen tovább.

Ahh "intoleráns olasz társadalom" tv2.

Na ugyan miért mondják? Mert nem hatódnak meg ha a bevándorolt cigók közül vízbe fullad 2. (Bár az szerintem is durva,hogy tovább napoznak mellettük. Én egyből szólnék valakinek,csak hogy minnél előbb elvigyék őket a szemem elől.) Meg mert nem fogadják be őket. Igazuk van istenem...

Utálok mindenkit...

"Örvendj a hóvirágnak és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz és örvendj annak, ami ma vagy."
(Wass Albert: Te és a világ)

ez meg az

2008.07.21. 21:58 - sunny85

Címkék: eső kicsilány

Nem szeretem kicsilány, ha szomorú vagy, s szó nélkül lelépsz msn-ről... 

 

Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szél fújta szavaid úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt piszkos függöny,
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny.

Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom õt, ki nem jön el soha
.

 

 

 

 

 

 

 

Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!

2008.07.21./2

2008.07.21. 21:46 - sunny85

Címkék: sör lány cigi szív baba fiú seb

Eszembe jutottak még dolgok... Szombaton a Bikini koncerten számomra felfoghatatlan, érthetetlen dologgal találkoztam. A tömegben megláttam egy lányt, maximum 13éves lehetett, olyan 7-8hónapos terhesen sörözgetve, cigizve ugrált. A barátja, aki nem lehetett több 15nél, nem szólt ellene, sőőőt... A lány a fiú egy barátjától sört kért, az nem akart neki adni a baba miatt, a lány bepanaszolta a barátjánál, aki erre kikapta a haverja kezéből a sört,s odaadta a lánynak... Annyira borzasztó... Vagy csak nekem fáj ilyet látni??

Na megvolt a szokásos nyugodt családi vacsora.. Megint mindenért én vagyok a hibás, meg ilyenek. Már kezdek hozzászokni. De nem szóltam vissza, hagytam a francba. Próbálom nem idegesíteni magam ezen. Felesleges.

 

 

Egy napon egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az Ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott… Az ifjú nagyon büszke volt a csodálatos szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
 
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
 
-          És mégis, az Ő szívének tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez…
 
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az Ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli azt tenni, össze akarta hasonlítani a 2 szívet.
 
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
 
-Hogy mondhatja hogy neki van a legszebb szíve ?-suttogták az elképedt emberek.
 
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
 
-Azt hiszem,viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
 
-Igen, szólt az öreg. A Te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az Én szívemet a Te szíveddel, Látod… minden seb a szívemen egy embert jelent, valaki, akit megajándékoztam a szeretetemmel – kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki viszonzásul ad egy darabkát az Ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert a szeretetre emlékeztet, amiket megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek az üregek… hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis… azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
 
A fiatal könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az Ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd Ő is kiszakított egy darabot az Ő csupa gyötrelem szívéből, és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének szeretetétől dobogott, Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
 
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. „Tökéletes” szívvel, melyből hiányzik a szépség…

 

 

Jó éjt... Kezdek megint túl magambafordulós lenni....

2008.07.21.

2008.07.21. 18:43 - sunny85

Címkék: nap bank meleg diák szombat triatlon vezető fiók

Na rég írtam, most bepótolom :) Lássuk csak mi is történt. Múlthéten minden nap sokáig dolgoztam, hazaértem, átestem a szokásos veszekedéseken. Pénteken felmentem a valutás bizonyítványomért, végre megérkezett. Aztán délután meló ezerrel. A fiókvezető szabadságon van,m volt,de bejött megbeszélni a másnapi triatlonos dolgokat. Tudniillik támogatta a bank a triatlont, s ki kellett mennünk nápolyit, lufit, meg mobilos bizgerentyűket osztogatni. Kijött 2csaj is,akik gyakorlaton vannak nálunk, banki szakügyintézőnek készülnek 2éves okj-s képzés keretein belül. Na rájuk aztán nem igazán lehetett számítani. De mindegy. Andival és Mónival tartottuk magunkat. Bár a luficsomózástól a kezünk szétment. Szerencsére géppel fújtuk, nem tüdőből :D Nem is bírtuk volna az 1500 lufit :) Reggel 8tól tűző napon ültünk, hála a csodálatos szervezésnek. Leégtünk elég szépen. Na de mindegy, jól elvoltunk. 4óra felé elfogyott mindenünk, de várni kellett az eredményhirdetésig, mert díjat kellett átadni a bank nevében. Na a szerveőket dícsérem ismét... Pénteken meg lett beszélve,hogy bort adunk, névjegykártyatartót, meg tollat. Erre a nagyon okos emberek a 12-15éveseknek adatták oda az ajándékot a rendőrök, katonák helyett. Annyira égett a fejünk, hogy bort kellett adnunk nekik... De nem a mi hibánk volt, ha mondják,hogy gyerekeknek,akkor nem azzal készülünk. De nem erről volt szó. S ráadásul felhívták a fiúkat, lányokat egyszerre, így hatan álltak a dobogón, mi meg 3ajándékot vittünk, mint minden más szponzor. Mert ugye ezt elfelejtették közölni,hogy így lesz lebonyolítva a dolog. Gratulálok hozzá.

Aztán maradtunk koncerteken. Este a Bikini kncert a végére jó lett, mikor már a régebbi dalokat játszották, amiken felnőttem. Andival, a kolleganőmmel voltunk kint, jól elvoltunk. Móni is maradt volna,de várták otthon a gyerekei. Jó ez a csapat. Jó,hogy szeretünk együttlenni, nem úgy mint sok helyen,hogy az ember menekül haza munkából. Mi jól megvagyunk. Nagyon... Jobb szeretek velük bent dolgozni, mint itthonlenni az állandó veszekedésben... Pedig mindenkinek megvannak a gondjai, s mégsem vetítjük egymásra. Meg tudjuk nyugtatni egymást, jót nevetünk, s legalább arra az időre míg együttvagyunk elmúlik a rosszkedv. S tényleg mindenki meghallgatja  a másikat,s tök jó.

Ma szívtunk nagyon. KAptunk egy belső ellenőrt a hétre. Ugye belenéz sokmindenbe. Nem is ez a gond, hogy ott van, hanem hogy a kisdiákok szépen elkevertek mindent. Nem lehet rájuk bízni semmit, mert nem tudják, vagy egyszerűen nem akarják jól megcsinálni. Kezükbe van adva minden, szájukba van rágva minden,de nem... egyszerűen nem csinálják meg. Mondtam,hogy kelle engedményezési  nyilatkozatnak lennie az irodában az asztalomon, nézzék meg 3an. Mindannyian azt mondták,hogy nincs ott olyan. Bementem, s hát persze,hogy ott volt ahol mondtam. Kezükbe adtuk,hogy mit kell lefénymásolni, elfaxolni, de nem tették meg. Semmi értelme,hogy ott vannak... Semmi... Délutánra meg be sem jött az a két lány,aki velünk volt szombaton a triatlonon. De persze szólni sem szólnak...  Nem lenne képem ehhez. Holnap csinálhatom a szokásos táblázatocsakámat fiókvezetői értekezletre. Mindig rámhagyják... Bár szeretem megcsinálni, de az legalább 3-4 napos munka. S egy nap alatt ismét meg kell csinálnom. Ilyenkor még pisilni sincs időm menni. Meglesz az, jó lesz az. :)

Szegény nővérkém már nem nagyon bírja a munkahelyén. Neki egy tapló a főnöke. A sok idegeskedés miatt megint gondok vannak a gyomrával. Ma volt dokinál, írt fel neki jópár gyógyszert. Nyugtatókat, savcsökkentőt, gyomorerősítőt. Most pihen egy hetet. Szerencsére nálunk a fiókvezető is imádnivaló, nagyon rendes, kedves. Nagyon jó helyre kerültem. Nem ismerek nála alkalmasabbat erre a posztra. Ezért is van szerintem,hogy mindenki olyan jól megvan mindenkivel. Nincs rivalizálás, a fiókvezető nem tesz különbséget az emberek között, stb. Tényleg szuper. Egyszerűen imádok ott dolgozni. Na át kellene szaladnom a boltba, úgyhogy blogírás felfüggesztve :)

pápá

2008.07.16.

2008.07.16. 17:56 - sunny85

Címkék: posta sziget komment bank pénz bunkó bizonyítvány gusztustalan erkölcsi

Kedves kommentelőm! Akit puszilok. Most nem sok kedvem van élménybeszámolót tartani. :( Bocsi :(

Ma kibuktam... Teljesen... Most értem haza, fél 6kor. Reggeltől megállás nélkül munka... De nem is ez a gond. Átmentem ma a postára, fel kellett adni levelet egy ügyfélnek. Gondoltam ha már ott vagyok elintézem az erkölcsi bizonyítványt. A postaboltban meg is kérdeztem a nőt,hogy hogy működik ez, hogy ne tartsam fel a sort a pultnál. Kedvesen elmonta mi hogy van. Végre sorrakerülök. Feladom a levelet amit a bankból vittem, majd mondom neki,hogy még külön szeretnék fizetni az erkölcsi bizonyítványos nyomtatványért. Ekkor felháborodott a  nő,hogy miért külön fizetek, meg mert neki fel kell állnia,hogy odahozza a nyomtatványt. Elmagyaráztam,hogy az munkahelyi dolog, ez meg magánjellegű. S emellett kérdeztem, hogy hogy működik az a dolog,hogy ha a munkahely címére kérem az erkölcsit, akkor azt kifizetik a munkahelynél. Na ekkor meg az volt a baja,hogy 2300 Ft-on "problémázok", hogy szeretném azt visszakapni, ha már a munkahelynél azt felajánlották. De olyan bunkó módon beszélt, hogy az már gusztustalan. Mondta, hogy ne hozzá menjek vissza,ha kitöltöttem, mert ő nem akar azzal a papírral foglalkozni, amit ki kellene állítania. Jó, ennek örültem is, aztán mégis hozzá kellett mennem. Elsőre sajnos elrontottam a papírt, de rá van írva,hogy kicserélik. Na igen, persze gusztustalan melléfűzésekkel ismételten... Na de még tűrtem. Kezdem kitölteni újra a papírt, végeztem, rájöttem,hogy a címnél megint hibáztam.De már nem érdekelt. Visszamentem a nőhöz, odaadtam a csekket, kifizettem a pénzt, persze közben hallgattam a szövegelését. Mindenért persze én voltam a hibás, mert hogy képzelem én, hogy erkölcsi bizonyítványra van szükségem, na meg persze nem akarok kidobni 2ezer Ft-ot, ha vissza is kaphatom. Duzzogva elkezdte volna írni a papírt, majd benyögte,hogy azt nem írhatja a munkahely címére, nevére, de nem indokolta. Mivel már majd egy órája a postán voltam, mondtam neki,hogy hagyja, akkor sz...ok rá. Ha nem akarja ne csinálja meg.  Már nagyon kerülgetett a sírás, szégyen, nem szégyen.. Gyenge vagyok. Látta is rajtam. Ekkor elkezdett kedveskedni, hogy hát tök jó,hogy találtam munkát, meg kérdezgetett róla. Mondtam,hogy hagyjuk,mert éreztem,ha többet beszélek sírni kezdek. A végén megint beszólt valamit, de akkorra már csak arra tudtam koncentrálni,hogy kiérjek a postáról, ne ott bőgjem el magam mindenki előtt. Annyira szar, még most is bőgök,mikor írok róla. Soha nem volt még részem ilyenben. Szokni kell... Nem tudom ő mit szólna hozzá,ha így viselkednék vele a bankban,ha ő jönne be... Utólag persze eszembe jut,hogy panaszkönyv, meg ilyenek... De ezen már az sem segítene. Mit érnék vele? úgyse foglalkozik ezzel senki.

Ma délután beriasztott a rablásjelző... A fiókvezetőiben voltam,láttam,hogy nincs semmi az ügyféltérben,de ugye ki kell menni ilyenkor is. Nem tudjuk mi okozta, villogott ott majd egy 40percig. Mindegy is. A lényeg,hogy nem éles volt. Hazaértem, mondanám Viktornak, hogy mi volt a postán, erre beszólt, hogy ez szerinte csak engem érdekel. Az 1.mondatom után. Persze,hogy megint kiakadtam.De nem szóltam semmit,csak lejöttem. Nincs kedvem még ehhez is. Kész vagyok ma teljesen. Az a gáz,ha az erkölcsit nem fogadják el így,akkor nem lesz meg a Sziget kezdésére, így nem mehetek szerintem... Ahhh elegem van.

2008.07.15.

2008.07.15. 09:14 - sunny85

Címkék: munka vista sziget eger bank pénz cigány nyaralás pest

De rég írtam... Nyaralás, meg minden. De lezajlott.. Fárasztó volt nagyon az a pár nap. De jó volt távol lenni a veszekedéstől, meg mindentől. Ott párocskámmal sem veszekedtünk. Egyre inkább érzem,hogy minél előbb el kell költöznünk, mert akármennyire is szereti valaki a családját, hosszútávon nem jó hatással van a kapcsolatára... Nem azt mondom,hogy minden gond ebből ered, de nagyon sok igen... Épp dolgozom, s már 10perce várok a nyomtatóra,hogy nyomtassa ki végre azt a pár oldalt... De még el sem kezdte... Lassú itt minden. Na a rendszer is besz...t. Nem nyit meg semmit...

Na folytatom. Nyaralásból visszatérve kivel kell először találkoznom? Hugom b...i pasijával. :( Ezért sem akartam hazajönni.Az életkedvemet is elveszi,ha meglátom, annyira utálom. Nem tehetek róla, sokat ártott már mindenkinek. De ez majd egy másik blogbejegyzés lesz talán... Tegnap voltam állásinterjún a Vistánál. Felvettek egy hétre, a Szigetre pénzváltónak. Szóval idén Szigetelek... S ráadásul ottalvós hetijeggyel, ingyen... Bár nincs sok kedvem, csak a pénz és a gyakorlat vonzz... Szépen megáztunk a tegnapi szar időben. Tetőtől talpig tiszta víz voltam, az esernyő sem ért semmit... Kész szenvedés ez a nap számomra. Álmos, fáradt vagyok. Multkor eldöntöttem pár dolgot, amit kitárgyalok részletesebben a blogban,de nem jut eszembe egy sem... Nem vagyok képben egyáltalán.

A tegnapi napról még annyit, hogy meglátogattuk keresztanyumat, aki Újpesten lakik. Már az nagy szó,hogy én egy ember miatt arra a környékre megyek... De szeretem őt. Ez van :) na buszozok a 30as buszon, felszállt egy 16körüli cigánygyerek. Egyből eltávolodtam tőle, mert ugye nem bírom őket elviselni... S számomra meglepő dolgot tapasztaltam. A srác minden megállóban átadta a helyét az idősebbeknek, asszonyoknak... Volt mikor leugrott a buszról,hogy segítsen felcipelni a csomagokat... Meglepő... Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el... Ha mind ilyen lenne, így viselkedne, mint ez a srác ezalatt a 30-40perc alatt, akkor esküszöm semmi bajom nem lenne velük. Ilyet még egy magyar kamaszgyerek sem sűrűn tesz meg. 

Na belemerülök a munkába... Eddig a telefon is hiába csörgött, hagytam,nem érdekelt.De fel kell mostmár ébredni, s belevetni magam a munkába.Nem haladok sehova,s a szegény ügyfelek később jutnak a pénzükhöz...

2008.07.04.

2008.07.04. 17:59 - sunny85

Címkék: nap képek szerelem cica macska 5 vizsga degu arát

Újra egy nap.

Na sikeresen levizsgáztam. Persze,hogy pont azokat a tételeket húztam,amiket a legkevésbbé akartam... A bankjegyválogatás tök jó ment, mint mindig, 5ös... A b tétel a dollár kibocsátási összefüggéseit firtatta, 5ös. Az a tétel pedig az árfolyamképzésről, törvényekről, szólt. 5ös. Szóval akadály leküzdve. :)

Párocskám azt hiszi,hogy az anyagi dolgok a fontosak. Vagyis veni akar neke mindenképp valamit,hogy boldoggá tegyen... Hiába mondom, hogy arra van szükségem, hogy átöleljen, megcsókoljon, stb. Én ettől vagyok boldog.. Miért olyan nehéz ezt felfogni? Na mindegy...

 

 

 

 

 

Vettünk ma a deguknak új itatót. Össze is tört az első.Aztán mentem, vettem mégegyet. Ez bírja, úgy látszik. Találni kell valami jó megoldást erre. Nincs kedvem naponta,havonta rohangálni itatóért. Néztünk kismókust :) 15ezer Ft... Meg pici tengerimalacot... Olyan aranyosak míg picik. Aztán megnőnek, s nem lesznek aranyosak... A macskákban is ezt nem szeretem,hogy egyszer felnőnek.

Így még aranyos. De ha felnő... Én is csak akkor voltam imádnivaló és aranyos, amíg pici voltam. :D

 

 

 

Ezzel mára ennyi is belőlem

2008.07.03.

2008.07.03. 14:38 - sunny85

Címkék: munka én állat szerződés barátnő degu gonosz

Na végeztem mára, s a tali is megvolt :) Sütizés helyett egészséges kaját ettünk, barackot!:) finom volt... :) Az utcai "direkt marketinges" emberkék kiakasztottak. :D Miből  gondolják,hogy pont tőlük fogok mondjuk zoknit és halásznadrágot venni? Főleg úgy,hogy 5perccel azelőtt is érthetően elmondtuk,hogy nem tartunk igényt az általuk kínált holmira... De azért még próbálkoznak... ahhh mindegy.

Ma először írtam önállóan hitelszerződést. S még jó is lett!:) I'm the best! :D ohh s szerény is vagyok. Holnap vizsga,de még nem készültem. Majd ezután. Fáj a fejem,s így nem tudok koncentrálni. Már a 2.spedifen port iszom. Gusztustalan íze van, aki már kóstolta tudja miről beszélek... Aki meg nem,az ne akarja kipróbálni. Mondjuk én vagyok a hülye, hogy nem szedem a Divascant már egy másfél hónapja. az valamenyit segített. De kinek van kedve napi 3szor gyógyszerezni magát? Szerintem senkinek... Bár a neurológus szerint már hozzászokott a szervezetem a divascanhoz is. s írt fel mást helyette, de mint utánaolvastam, azt nem szedhetem az allergia gyógyszerem mellett... Mindegy... Nincs most időm emiatt orvoshoz rohangálni.

Szegény barátnőmet megvárattam ma kissé. Bocsi ezúton is.:) A fiókvezető ellenőrizte a munkám. S elégedett volt, mint már írtam. Hozta a szokásos, kívül vidám arcát... :) Feldobott... Párocskám ma is korábban megjelent itthon, s mire hazaértem rendetrakott!:)  na ilyen nem sűrűn fordult elő mióta együttélünk :) Meglepett... Holnap nem megy dolgozni. Milyen hülye rendszer van náluk, itthonhagyta a belépőkártyáját véletlenül, ezért fegyelmit kapott,s 15ezret vonnak tőle. Jó mi? Jobban járt volna,ha be sem megy... Amúgy is a héten már elvileg leállás van nekik, s szabadságon van mindenki. Erre berángatják őket,s még pénzt is vonnak... pfff...

Durva,hogy az embernek mit el nem kell viselnie a munkahelyén. Na anyum ma is kiakasztott. Hugom pasijával kapcsolatosan. Siessek haza, mert itt van,s ne legyenek egyedül. Jah.Csesszem el a napomat.A ...-t. (sok csúnyaszó).

Tanulni kellene... Nincs kedvem... Szar ügy... Szükség lenne rá... Ciki lenne bukni holnap :D Bár úgyse... Okos vagyok, s megoldom. :) Mostanában megint fáj a hasam... remélem semmi gond nincs... Ezzel sem akarok orvoshoz menni, mert nem bízom a nőgyógyászban,aki rendel, mikor ráérek. Ő akarta kivenni a petefészkem... Mikor még volt esélyem a gyógyulásra. csak ezt egyszerűbbnek látta... Még szerencs,hogy az osztályvezető főorvos nem engedélyezte neki a műtétet. Jah... Így megúsztam. Na erre az "orvosra" egy tollat nem bíznék, nem még embert... ehhh...

Ilyen szép kis deguink vannak amúgy:

Róluk még nem írtam szerintem. De imádom őket. :) Rajtuk gyakorlom a felelősségteljes nevelést. :) Sok törődést igényelnek. Figyelni kell mit esznek, mennyit, itatni őket ( az itatójukat összetörték, s ha beteszünk nekik mást,szétrágják, felborítják,stb.), ez úgy történik, hogy felespohárba engedek vizet, egyenként kiveszem őket, isznak amennyi jól esik, aztán szaladgálnak picit rajtam,s visszamenek a ketrecbe. :) s ezt naponta többször... Vizes zsepit is teszek be nekik, mert azt mindig rágják,s abból is nyernek folyadékot. De kapnak nemsokára új itatót, csak most csak műanyag volt a boltban,ami nekik max.fél óráig felel meg, aztán megrágják. Szerencsére már eléggé készhezszoktak :) sok türelem kellett hozzá, de sikerült :) Néha még mindig megijednek ha valami ismeretlen zajt hallanak, vagy valaki hangoskodik. De ha szólok hozzájuk megnyugszanak. Egyből jönnek a ketrec ajtajához, hogy kijöhessenek.:) Imádom őket,s kész :)

 

Mára ennyi, go tanulni. pápá

· 1 trackback

2008.07.03.

2008.07.03. 07:45 - sunny85

Címkék: munka nap vizsga barátnő anita papír

Na egy gyors bejegyzés, s rohanok dolgozni. Köszi a kommentet Anita!  Hát igen, volt sok gyerekes vitánk régebben... :) visszagondolva jót nevetek ezeken. Azok is mi voltunk... Holnap vizsga... nem készültem még, de úgy érzem menni fog. Majd este átnézem azért. Holnaptól még egy végzettségem lesz, s majd kitörölhetem vele a popómat... Kezdek félni,hogy nem végzek a szakdolgozattal, s nem tudok leállamvizsgázni novemberben... a nyaralás után összekapom magam. S 2nap alatt megírom :D Na rohanok, mert 10perc,s bent kell lennem.

· 2 trackback

2008.07.02.

2008.07.02. 17:34 - sunny85

Címkék: blog érzés barát fájdalom beteg nyaralás kicsilány bizalom

Szebb napot!

Tegnap olvastam egy barátnőm blogját. Akit azt hittem ismerek... Hát tévedtem. Úgy látszik minden ember mást mutat a külvilágnak, mint amilyen valójában... Én is. Próbálok mindig vidám lenni, ahogy ő is. Próbálom azt mutatni, hogy nem fáj semmi, erős vagyok, határozott, de legbelül sírok a fájdalomtól, s képmutatástól. Ő is erősnek, legyőzhetetlennek mutatja magát,s mindig vidámnak. De belül ő is szenved. Furcsa,hogy az ember a barátját a blogon keresztül ismeri meg igazán... Nagyon hálás vagyok neki,mert sokmindenben felnyitotta a szemem. Sokszor nyavajgunk mindenért, de be kellene látnunk, hogy vannak,akiknek még nálunk is rosszabb... s ők örülnének ha csak ennyi problémájuk lenne, mint nekünk. Leírta,hogy egy intézetben járt, ahol beteg emberek elszántan próbáltak megtanulni járni, enni, inni, alapvető dolgokat csinálni. Alapvető.. számunkra... Bárkivel bármikor történhet valami, egy agyvérzés pl.s lebénul fél oldalára. S ők mégsem adják fel. Sírnak, szenvednek, s akarnak. Bárcsak annyi erőm lenne, mint nekik... Nem adnám fel ilyen gyorsan a dolgokat. Én már akkor bőgtem, mikor kificamodott a bokám,s nem tudtam rálépni... Próbáltam, de nem ment.. Már kezdtem feladni. Egy nap után... Gyenge vagyok. 2nap alatt olvastam végig barátnőm blogját, minden egyes szavát, s volt mikor annyira átjött a fájdalom, kilátástalanság, hogy sírtam is. S rájöttem,hogy sokmindenben egyezünk. Mindketten úgy érezzük,hogy nem értenek meg minket, s mindig mindenben minket hibáztatnak. A blog olvasása közben sokszor mérges lettem,hogy miért  nem szól, hogy segítsek, ha ennyire szenved... de rájötem, hogy nem tudtam volna segíteni.  Vannak dolgok,amikben csak mi magunk segíthetünk önmagunknak. Hálás vagyok,hogy sokmindenben felnyitotta a szemem,s hogy megtisztelt a bizalmával,s megmutatta a titkait. Várom már,hogy holnap találkozzak vele. Végre... S már másképp tekintek rá. Eddig csak egy bolondos, vidám kislányként gondoltam rá, de az első blogbejegyzése elolvasása óta más lett a szememben. Holnap ha meglátom ugyanaz a mosolygós csajszi fog rám nézni,de legalább tudom, mit rejt belül... S ő az egyetlen,akinek megmutattam én is az irományaimat... Benne megbízhatok. úgy érzem... Kicsilány!Ha olvasod: imádlak! -.-  Általad más ember lettem... :)

Más: Ma rá kellett jönnöm milyen szar érzés az embernek saját ismerőseire végrehajtót küldeni... De ha nem fizetnek évek óta... Nem tehetek kivételt sajnos velük sem. :( Figyelmeztetve lett korábban, nem is egyszer...  Elfáradtam ismét kellőképpen. Olyan pénteki hangulatom van... Bárcsak már péntek is lenne... Túllennék a vizsgán... Szakdolgozatot is írni kellene, mert mindjárt szeptember... S addigra bekötve le kellene adni... Majd csak lesz valami. Jövőhéten nyaralás, kipihenem magam, s újult erővel vetem bele magam a munkába. Alig várom... Na mára ennyi elég, majd holnap...

Felháborító

2008.07.01. 14:33 - sunny85

Címkék: érdekes politika jog bűnözés fenyegetés ország félelem roma cigány kérdés múlt bűn gyűlölet utálat düh galgagyörk

Utállak. Ez az ÉN véleményem. Nem a bőröd színével van a bajom. Az életeddel. Tele vannak veled a börtönök. Ellopod, amiért megdolgoztam. Bántasz engem, bántod a gyerekemet. A feleségemet molesztálod. Büdös, mosdatlan vagy. Ha visszaütök, ha véleményt mondok, meghurcolnak. Benne leszek a tévében, hogy rasszista vagyok. Pedig nem azt utálom, aminek születtél. Azt utálom, ami lett belőled. Ha a vonaton mellém ülsz többedmagaddal, félelem és undor fog el. Nem tudsz emberek közt viselkedni. Ha tudnál, lenne munkád is. A jogaiddal tisztában vagy, de a nevedet nem tudod leírni. Folyamatosan segítő jobbot nyújtok, de kihasználsz. Csak a segélyt látod. Nem is akarsz több lenni, mint ami vagy. Cigány. Cigányból csak akkor lesz roma, ha megtanul emberként élni. Van belőled néhány, akinek sikerült. Mert ő is akarta. Én őket hívom romának. És elismerem őket. És szívesen dolgozom velük. De téged megvetlek. Azt akarom hogy elmenj....

 

Napjainkban egyre inkább terjed a cigánybűnözés. Napról napra egyre jobban érzem,hogy ezt már nem bírom, képtelen vagyok elviselni... Sokan azt az utat választják,hogy elmennek az országból,s máshol próbálnak boldogulni. S bár ezt az országot már ellepték a mocskok, mindenki érez honvágyat...  Lassacskán elérik azt, csak nagyobb méretekben, amit Galgagyörkön egy családdal elértek: Mindenki itt fogja hagyni az országot, mint Galgagyörkön a család a házukat. S övék lesz minden... S az a durva,hogy őket támogatja a kormány... Annyira dühít... Kiűzik az embereket a saját otthonukból, hazájukból... Régebben én is meg lettem fenyegetve, ha nem költözök el kinyírnak... Nem költöztem el, s mégis élek.. Nap mint nap értek atrocitások ha kimentem az utcára, de nem hagytam magam. 8-10 fős cigánybanda követett mindenfelé, lépten nyomon húzgálták a hajam, leköptek, stb. De mindig megvédtem magam. 8-10 "emberrel" szemben. Nem érdekelt ha kaptam egy-két pofont, az ember nem érzi a dühtől... Tudtam,ha hagyom magam,akkor végem... Soha nem hagyják abba. Persze egyenként nem volt ilyen nagy a szájuk, mint bandában. Akkor még az út másik oldalára is átmentek. Bár nem értem miért, akkoriban egyáltalán nem voltam nagydarab, meg semmi. Egy alkalommal 2en jöttek, én meg nővéremmel. Ő minden alaklommal meghúzta magát, vele nem is kötözködtek soha. Én voltam valamiért ellenszenves nekik. Mert állítólag csúnyán néztem egyikükre. Na aznap,mikor kettesben támadtak rám, boltból tartottunk hazafelé, csomagokkal a kezemben a város főútján... Nővérem mondta már mikor meglátta őket,hogy menjünk át az út másik oldalára, mert jönnek... De nem akartam. Nem akartam,hogy lássák, félek tőlük. Mikor kisebb tesóimmal mentem valahova,mindig kerülőutakon jártunk, nem akartam,hogy velem lássák őket,s bántsák őket. Ezt sikerült is megúszni. Akkor este ismét belémkötöttek.Az indokra már nem emlékszem. De már nagyon untam,hogy korlátozni szeretnének.. Az egyiket elég szépen sikerült elintéznem. Nem azafajta lány vagyok,aki hajat tép, meg karmol, meg ilyenek. Ököllel ütök... De most haja is maradt a kezemben elég szépen... Egyik kézzel hátrahúztam a hajánál, másikkal meg ütöttem, s közben rúgtam is. Aztán csak azt vettem észre,hogy elrohannak. Hazamentünk, nővérem beszámolt a szülőknek a történtekről, mondanom sem kell,hogy nem akartak kiengedni az utcára, mert féltettek... Postára kellett menni csekket befizetni. Nővérem ment egyedül. A posta környékén megállították a banda másik 3 tagja, s közölték vele,hogy mondja meg nekem, hogy költözzek el a városból, mert ha nem, megölnek, amiért úgy megvertem a barátnőjüket. Hát marhára érdekelt. Úgy voltam vele,hogy akkor inkább öljenek meg, de nem futok el előlük, ahogy eddig sem tettem. Anyumék féltettek, de ennek ellenére ugyanúgy kijártam a házból. Egy ideig nem láttam egyik mocskot sem. Majd aztán újra megjelentek, de azóta egy szót sem szóltak hozzám, egy újjal se értek hozzám, semmi. Úgy látszik jól tettem,hogy nem hagytam magam. Már lassan 10éve történtek ezek a dolgok, s még mindig élek. Nyugodtabban, mint valaha. Ezt kellene tennie mindenkinek! Nem elköltözni, stb. Csak nem akkor kell kiállni magunkért,mikor már engedtük, hogy a fejünkre nőjjenek. Hanem mikor még csak próbálkoznak. Az első alkalmakkor. Persze mindenki fél. Mert azt látjuk,hogy nekik minden szabad. Lehet,hogy kezdetben rossz lesz, meg sok sértés, fájdalom éri az embert, de ha nem hagyja magára telepedni őket,akkor eltűnnek. Ha látják,hogy valaki nem hagyja magát, kiáll az igazáért, akkor van esély. Ha meg se próbálja,akkor nincs. Gondoljunk csak bele, ha van valaki,akit nem szívlelünk, de van olyan dolog, amiben kihasználhatjuk, megtesszük. Mindenki ilyen. Ez bele van programozva a génjeinkbe. Van aki kevésbbé, van aki pofátlanul él vissza a helyzetével.  A cigányok meg legalább annyira fajgyűlölők, mint mi. Magyarországon is azért védik ennyire a "jogaikat", s vigyáznak,hogy ne legyen gondjuk, mert nemzetközi szerződések védik őket. Már régen el lett osztva,hogy melyek legyenek az országok, melyeket ellephetnek. Senki nem látja őket szívesen. Csak ez kis ország, ezt tönkre lehet tenni. Azért marasztalják el az országot nagyobb országok, ha "jogsértés" éri a cigányokat, mert így korlátozzák, szabályozzák, hogy itt maradjanak, s nagyszámban ne vándoroljanak hozzájuk. Szerintem...  Szép kis pénzeket kaphattak egyes emberek,hogy aláírják a szerződéseket...

S érdekes,hogy nekik csak jogaik vannak, kötelezettségeik nincsenek... 

már megint felidegesítettem magam ezen. Változtatni meg nem tudok a dolgokon... Idegtépő...

2008.06.10.

2008.06.10. 17:09 - sunny85

Címkék: élet én hónap busz fájdalom szerelem meccs ő mi remény öreg új (1) (2) (3) idős fradi fáj kilátástalanság reménytelenség jászapáti

Rég írtam már, talán mert nem sok minden történt. Délelőtt munka, délután tanulás. Ma vizsgáztam, 2hét múlva lesz eredmény... 50ből 41kérdésre minimum jól kell válaszolni,hogy mehessünk gyakorlati vizsgára. Durva volt,de valószínűleg meglesz... A deguk kaptak új kuckót, mert éjszaka már nagyon hangosak voltak a terráriumban. Így ketrecet kaptak. 2szintes, még szokják... Meghalt a sziámi harcoshalunk :( Szegény... semmi jel nem utalt rá. Úgy látszik mindegyik hal kipusztul az őskövületnek számító aranyhal és aranygurámi mellől. Nem is akarok újat. Ha ezek is elpusztulnának, akkor biztos nem vennék több halat. Bár ezek még bírják. Költöznénk már nagyon itthonról... Hogy a saját magunk urai legyünk, ne kelljen mindenkihez alkalmazkodni. De ez még messze van sajnos. Szakdolgozattal nem haladok, nem sok kedvem van írni. Kaptam egy kisdiákot a bankban. Elég gáz. Számológéppel sem tud összeadni, s még ő akar banki ügyintéző lenni. S amilyen az oktatási rendszer, sikerülni is fog neki. Hiába,hogy számlák összeadásánál több,mint másfél milliót téved... Mindegy, csak ne a közelembe kerüljön a jövőben. Tegnap rátaláltam egy régi kedvencemre a The sound of San Franciscora. Nem tudom mit szerettem abban a zenében, most az emlékek miatt hallgatom főleg,s azok megszépítik, feljavítják. Bár nem azt mondom,hogy rossz.

Nővérem kezd az agyamra menni. Állítólag tök bunkó 2napja párommal. Rákérdeztem ma hugomnál,hogy mi baja nővéremnek párommal, azt mondta,hogy velem van baja, nem vele. Csak akkor nem értem miért vele kell bunkózni. Az,hogy velem baja van,az nem érdekel. Nehéz vele kijönni néha, mindig is uralkodó típus volt, s mióta lediplomázott,s dolgozik, azóta sokszor még jobban elhatalmasodik ez rajta, mint régebben.

Ma mikor rohantam a buszhoz, láttam egy idős embert feküdni a földön, bokrok,s kerítés mögött... Bűntudatom van emiatt, mert nem szóltam senkinek (bár nem is volt senki a közelemben), s nem néztem meg mi baja. Csak rohantam a buszhoz tovább... Ez jól tükrözi a mai világot, mindenki rohan, s nem veszik, nem vesszük észre,hogy más segítségre szorul... Kíváncsi vagyok hányan jöttünk el így mellette,s végül megállt-e valaki, hogy megnézze mi baja... vagy esetleg még most is ott fekszik.. Ha mentőt hívok, meg kell várnom...

A busznál felszálláskor persze egy másik idős ember,aki pont akkor ért oda,mikor szálltam fel, lelökött a buszról, hogy előttem felszállhasson. Nem tudom miért volt neki ennyire sürgős... Ha előbb ért volna oda, s nempont a busz lépcsőjén álltam volna,akkor úgyis előre engedtem volna.. De így legszívesebben nem is tudom mit tettem volna. A helyem egyébként régóta nem adom át a buszon. Többször előfordult,hogypróbáltam átadni, azt mondta minden idős a buszon,hogy nem kell, üljek nyugodtan. Erre a következő megállóban felszálló ismerőseiknek panaszkodtak,hogy milyen szar a mi generációnk, a fiatalság, mert nem képesek átadni a helyüket... Olyan is volt, hogy bokaficammal ültem a buszon, vagy épp 7centis cisztával a petefészkemen,vagy véradás után kábultan, s ugyanezt a párbeszédet előatták. Hát akkor persze elmagyaráztam szépen,hogy attól még hogy valaki fiatal, nem biztos,hogy egészséges, nem biztos,hogy jót tesz neki,ha fél órát állva buszozik, míg ők kb a 3percre lévő megállóba mennek, mivel ugye ingyen van,s kényelmesebb, mint gyalog...

Erről az jut eszembe, mikor Jászapátiba vonatoztunk meccsre, hugomnak azelőtt 2hónappal térdszalagműtétje volt. Leültünk a vonaton, erre bejöttek a rendőrök,hogy azokról a helyekről álljunk fel,s menjünk át a kocsi másik oldalára. Ami persze tele volt, nemhogy ülni,de állni is alig lehetett. S csak azért kellett felállnunk,hogy ők leülhessenek. Többen jelezték nekik,hogy legalább hugomnak adják át a helyet, ha már szolgálnak és védenek, s megindokolták ezt a térdműtétjével, s hogy nem igazán jó,ha erőlteti,s végigállja a több,mint másfél órás utat. Csak annyit mondtak,hogy az az ő problémája, s nevetve elfordították a fejüket. Egy terhes nő adta át neki a helyét ezt hallva.

Na mára azt hiszem ennyi.

2008.06.04. A terület osztható, a nemzet oszthatatlan

2008.06.04. 14:29 - sunny85

"A terület osztható, a nemzet oszthatatlan" ezzel a gondolattal emlékeznék a 88évvel ezelőtt aláírt "békeszerződésre"... Elszakítottak sok-sok embert a hazájától, s most határainkon túl érik őket hátrányos megkülönböztetések. Már a 3-4. generáció nő fel odakint, így hígul az összetétel, vegyülnek a népek,s már inkább az lecsatolt területek sértik az embereket. S ha a diszkriminációt leszámítjuk, ők jobban élnek (lassan), mint a határokon belül maradottak. Lássuk be,hogy Románia, s Szlovákia 1000szer jobban fejlődik, mint kishazánk. Ők tudnak mit kezdeni az uniós támogatásokkal, s nem pedig lenyúlják. Biztos ott is tesznek el belőle,de nem annyit,mint itt. Szlovákiában jövőre bevezetik az eurót, mi fényévekkel el vagyunk maradva. Szerintem Románia is előbb csatlakozik az euróval fizető országok közé, mint mi. Itt valami nagyon el van ba...va.

Ma majdnem egész nap unatkoztam. Nem volt sok munka. Mennem kellett a földhivatalba papírokat intézni, törlési nyilatkozatot, helyszínrajzot, stb. Nem tudom miért hiszik az emberek,hogy egy jelzáloghitelhez elég nem hitelesített helyszínrajzot, térképmásolatot benyújtani, mikor ott is van az igénylőlapon, hogy hitelesítettre van szükség. Igaz inkább szegény hülye én álljak ott a Földhivatalban másfél órát, minthogy nekik kelljen... Na mindegy. Oda is bemegyek, s mivel banki megbízásból mentem, előrevettek a jó kapcsolatok ápolásának érdekében... 3papírt kellett elintéznem,s ezért álltam ott másfél órát... na még ha kivártam volna a sorom,s végigvárok mindenkit,aki előttem érkezett, akkor még most is ott állhatnék. Pontosabban még holnap reggel is. Bár fél 12kor olyan szépen elmentek ebédelni... pedig 12től van ebédidő ott. Ja a papírokat 10perc alatt megcsinálták, a maradék 1óra 20perc azzal telt,hogy számláztattam. Ami ugye abból áll, hogy felviszik azt az 5-6adatot a számítógépbe, kinyomtatják,s kifizetem a pénzt. Na ez tartott annyi ideig. Mégpedig azért mert 3billentyű lenyomása után egyesek lelépnek kávézni,meg beszélgetni. Fasza.

2008.06.02. Új hónap, új remények

2008.06.02. 14:13 - sunny85

Címkék: élet én hónap ő mi remény új fradi

A hétvégénk főleg sírással, lelkizéssel zajlott. Szóba került ismét a szakítás... De nem lett belőle semmi. Azóta más lett. Kedveskedik, ölelget, szeretget, puszilgat,s végre össze is bújtunk... Kérdezte,hogy szoktam-e neki hazudni,s hogy mikor. Azt feleltem,hogy volt rá példa mostanában, mikor mondtam neki,hogy szeretem,de nem éreztem úgy abban a pillanatban.. Ezen elgondolkodott... Szerintem ekkor jött rá,hogy nem jó irányba haladunk... Felfogta,hogy elveszít,ha így megy tovább. Szóval a tegnapi nap jó volt. Ma kezdtem a gyakorlatot. Tök jó, irodai meló,stb. Nem bánnám,ha felvennének majd a végén. Jó társaság, jó meló. A pénz is jó. Kezdő fizu 260bruttó, szóval 130at kézhez kapnék. Na majd kiderül. Szakdolgozatot folytatni kellene,de ebben a melegben nem sok kedvem van beleásni magam a témába. Nem tudok koncentrálni ilyenekre.Most várom,hogy hazajöjjön... Remélem olyan lesz,mint tegnap,s nem csak egynapos volt a változás! Tegnap nyert a Fradi is, de a teljesítménytől nem vagyok elragadtatva (hogy finoman fogalmazzak) Hogy Fülöp Noelt minek erőltetik az edzők, nem értem.Akkora hibákat vétett, hogy félelmetes. Kétkézzel löki fel hátulról a Baktait... Nem sok pontos passz született tőle.. Csiszárnak most voltak jó megmuzdulásai... Tóth Bencét sajnálom,hogy olyan szerencsétlenül pattant elé a labda, s nem tudta megszerezni az első gólját a "nagycsapatban". Pedig megérdemelte volna. Látszott rajta,hogy nagyon akar,s nagyon harcosan , ötletesen játszott. Az idősebbekről inkább nem beszélek. Egy 10emberrel, 79 percig emberhátrányban játszó Baktalórántházát a Fradinak legalább(!) 3-4 góllal vernie kellett volna. Remélem jövőre jobb lesz. Gondolkoztam rajta, hogy megyek ma kézilabda VB-selejtezőre, de most nem sok kedvem van. Inkább pihenek,hogy reggel frissen menjek dolgozni. A hónapban menni kellene vagy 4-5 napot diákmunkára, dolgozni. Jól jönne az a kis pénz. Majd ha hazajön kedvesem, fel is vetem neki az ötletet. Nem hiszem,hogy el lesz tőle ragadtatva...  

mindennapok

2008.05.30. 22:07 - sunny85

Címkék: én fájdalom szerelem ő mi

Ugyebár senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy “az idő majd begyógyítja a sebet”. Ez nem igaz. Hülyeség. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az “idő gyógyít”, egy dologra gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges. De ez nagyon nehéz. Az ember mindig remél. Reméli,hogy újra olyan lesz mint rég. Én tudom,hogy hiába ámítom magam, úgysem kapom vissza azt az imádnivaló férfit. Ő már marad az, ami lett. Valaki, akit nem érdeklek, aki csak azért él,hogy bántson.A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben… Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy “Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!”. És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben… Én msot tudom,hogy ki hiányzik. De ez már olyan, mintha azzt várnám, hogy egy halott feltámadjon. Mostanában megint rámjöt a féltékenység. Mindenkire. Bár szerintem ez érthető. Multkor összekaptunk ezen. Azt mondta nincs okom rá,hogy ne bízzak benne. Mostanában sorra hozza haza az ajándékokat, amiket állítólag egy férfi munkatársától kap. Na ez az, amit nem hiszek. Pasiknál nem szokás a másikat csak úgy meglepni ajándékka. Legalábbis szerintem. Vagy ennyit változott volna a világ? Kétlem.

“Ő csak nézi ,hogy kúszol-mászol előtte a padlón, de én melléd feküdnék a földön…..” gondoltam magamban, mikor láttam ahogy nézi az utolsó kapott ajándékát.. Nem tudok hinni neki, s ez felemészt. Annyiszor mondtuk már,hogy hagyjuk az egészet már a francba. De aztán megint jön a kedveskedés, meg hogy szeret, csak hülye. S mégsem változik továbbra semmi.  Én az övé vagyok, hogy bármikor ellökhessen magtól…

· 1 trackback

CV, a kezdetek

2008.05.30. 22:05 - sunny85

Címkék: élet én fájdalom szerelem ő mi fáj kilátástalanság reménytelenség

Egyre több dolog van az életemben, amit nem tudok megosztani senkivel, így megosztom hát mindenkivel… Mindenki azt hiszi,hogy felhőtlenül boldog vagyok, nincs semmi gondom,s az az igazság,hogy már nincs senki a környezetemben,akit barátnak lehetne neveznem. Ennek több oka is van. Soha nem voltam az a húú de barátkozós típus, nem tartom őszintének az emberi kapcsolatokat. Akik pedig azt hittem mellettem vannak, idővel kiderült,hogy mégsem. Azért szar érzés, mikor az ember szülinapján, névnapján, stb. várja,hogy odabökjék neki a “barátai”,hogy isten éltessen,vagy akármi,de hiába. Vagy mikor 3hétig döglődök a kórházban,akkor mutathatnának látszat érdeklődést,hogy túlélem-e…. Elég szar érzés. Nem tudom,várom a képmutatást,de közben utálom a képmutató embereket. Megragadtam most azon a szinten,hogy csak minimális kapcsolatot alakítok ki az emberekkel. Ezért is döntöttem úgy,hogy szükségem van blog írásra. Hogy elmondhassam senkinek, amit nem mondok el másnak. Ez értelmes,de abból indulok ki,hogy nem igazán lesz olvasótáborom. Itt vagyok 22,majd 23 évesen, lassan egy éve menyasszony vagyok, hamarosan a kezemben lesz a diplomám,s mellette 4szakmám van, már félig-meddig állásom is van, erre abszolút nem bánnám,ha véget érne minden. Mert nincs értelme semminek. Nem vagyok egy hülye emos sötétlelkű öngyilkosságmániás picsa, nem erről van szó. Csak nem látom a fényt az alagút végén, nem látom a reményt a változásra.

Mint már említettem van vőlegényem. A következőkben ezt a kapcsolatot fogom elemezgetni. 2006.augusztus 10-én találkoztunk először. Akkor kiderült, mindketten augusztus 11-én születtünk, csak épp 3 év különbséggel,s mindketten ugyanazzal a focicsapattal szimpatizálunk.Kezdtük keresgetni a közös pontokat. Szimpatikus volt, de nem tudtam vágyom-e bárkire. Vagyis volt közben valaki,de ő említésre sem méltó. Ott is hagytam. Sokat beszélgettünk melóhelyen, ahol találkoztunk,de melón kívül nem volt közös program. Augusztus 11-én a Fradi-Jászapáti meccsről mentem dolgozni, pokoli hangulatot tud ám teremteni 14ezer ember egy NB 2es meccsen. Na de ezt most hagyjuk. Találkoztunk, írigykedett,hogy én tudtam menni meccsre,ezért felvetettem,hogy jöhetne velünk követlkező héten Szolnokra. Minden nap együtt lógtunk bent. De azt hittem nős. Félrenéztem a gyűrűt az ujján… Na  Augusztus 16-án este 10előtt nemsokkal kaptam az SMS-t hogy tetszem neki,s lenne,ha megpróbálnánk. Akkor azt megírtam,hogy elvileg még van valakim, ő ekkor befordult, kérte,hogy ne találkozzunk többet,ne keressük egymást,mert szar lenne neki,hogy nemet mondok,s mégis a közelében vagyok. ekkor visszaírtam,hogy nem olyan egyértelmű az a nem, s majd másnap megbeszéljük. Másnap nagyon rideg volt, nem nagyon szólt hozzám. Karbantartás volt, nem volt munkám, s csak néztem őtt, mit csinál abban a zöld kantáros nadrágban, amit annyira szerettem rajta. Mindenféle közeledésem elutasított. Láttam,hogy megy ki cigizni,s gyorsan utána mentem,hogy sarokba szorítsam,s kénytelen legyen meghallgatni. A vége az lett, rábeszéltem a szolnoki túrára. Eljött a nap, augusztus 19,indulás Szolnokra. Nagyon jó nap volt. Mai napig életem egyik legboldogabb napja. Végre sínen volt minden. Este anyumék a híradóból értesültek a kapcsolatunkról. Az m1 híradó leadta,amint kézenfogva,csókolózva sétálunk Szolnokon. Vicces volt. Az első hónapokban sok volt a vita,s részéről a féltékenykedés, mert az említésre sem méltó kis buzi folyton írkált, nem fogta fel,hogy nem érdekel. De végül átvészeltük az időszakot. Persze én is féltékenykedtem néha,de nem volt jellemző. Majd megkérte a kezem. Mindigis házasságellenes voltam,de egy délután elmesélte, hogy képzeli el az esküvőnket, meg úgy mindent. Sírt. S én is. Akkor jöttem rá,hogy nála jobbat nem találok,s mivel szeretném minél boldogabbá tenni, így beleegyeztem az eljegyzésbe. Szüleim örömmel fogadták, ami meglepő. Bár szeretik, valahogy képtelenek felfogni,hogy telik az idő,s felnövünk. Így féltem az egész reakciótól,de pozitívan csalódtam. Az eljegyzés természetesen szülinapunkon, 2007.augusztus 11-én volt.  Augusztus végén történt egy érdekes dolog, egy nagy összeveszés közte,az anyja,s az anyja férje között. Sajnos előttem zajlott az egész,s engem is belekevertek. Szarul esett, napokig sírtam miatta. Nem tehetek róla, kibaszott érzékeny vagyok. Ha eszembe jut, felidézem, még most is bőgök. Meg van a véleményem a dolgokról,de inkább magamban tartom, mert az ő dolguk,nem szóltam bele soha, nem mondtam véleményt a családi viszonyaikról soha.S a jövőben sem kívánom ezt tenni. 1valamit viszont nagyon megjegyeztem, ami még a kapcsolatunk elején történt. Az anyja, miközben épp párom volt barátnőjét fényezte, beszólt neki,hogy őt kellett volna feleségül vennie, nem velem kéne foglalkoznia… Ezt nem tudom elfelejteni. Ez örök tüske marad. Még nem is ismert akkor, nem is látott. De mindegy. Azóta meg én vagyok az ütköző közte és a fia között. Oldják meg a gondjaikat nélkülem. Nem szólok bele, csak engem hagyjanak ki.

Szóval aznap este más választás nem lévén, ideköltözött hozzánk. Aznap minden megváltozott. Addig szép,s jó volt minden, de azóta folyamatosan romlik a helyzet. A 3hónappal azelőtti munkahelyváltozása sem tett jó a kapcsolatunknak. De elkerülhetetlen volt. Más köbe került,s úgy éreztem kezd elhidegülni.A végső döfés pedig ez az augusztusi délután volt. Míg 2007.júniusban 3hétig minden nap ott virrasztott mellettem a kórházban, s sírt,hogy gyógyuljak meg, most olyan intenzitással rúg belém nap,mint nap, percől percre. Mintha az én hibám lenne, hogy ez a helyzet alakult ki. Sokszor a fejemhez is vágta,hogy elszakítottam a családjától, a barátaitól. Ami egyáltalán nem igaz. Csak neki többet ér,hogy itthon ül,s internetezik, meg játszik a gépen, minthogy bárhova is kitegye a lábát. Azt aláírom,hogy megváltozott a kapcsolata a barátaival,de nem feltétlenül az én hibám szerintem. De úgy ahogy a családi kapcsolatait, a barátait sem minősítettem soha,s nem is fogom. Ugyanis nem ismerem őket. Soha nem hívott velük sehova. Rokonai közül is csak a nagyon közelieket ismerem. Míg az öccsének a barátnője,akivel csupán pár hónapja vannak együtt, már ismeri az egész családfát, haveri kört, meg mindent. Amilyen jól indult ez a kapcsolat,annyira elromlott. Szeretem, de nagyon. Viszont már nem érzem ezt viszonzottnak. Már a kezem sem fogja meg az utcán, az elmúlt 9hónapban 3csókot kaptam tőle,s 5ször feküdtünk le egymással. Szánalmas, mi? Előtte meg nem lehetett levakarni. Folyton a fejemhez vágja,hogy mekkora szar ember vagyok, hogy unatkozik mellettem, nem érzi jól magát, s egyre jobban utál. Persze,hogy minden nap bőgve alszom el. Mindig kérdezi,hogy mi bajom,de nem is érdekli valójában. Mások előtt meg előadja,hogy minden rendben. Vagyis eddig így volt, de mostanában már mások előtt is úgy beszél velem, mint egy utolsó senkivel. Pünkösd hétfőn mamájához mentünk,ott is a szokásos stílusban beszélt velem, s egyszercsak betelt a pohár, mindenki előtt elsírtam magam. Mondtam neki,hogy befejezhetné már, mert már túl sok volt aznapra belőle. Öccse barátnője kérdezte,hogy megyünk-e velük sergőzni, meg sétálgatni. Mivel soha nem megyünk sehova meccsen kívül, így belevágtam. Persze párom már nyavajgott,hogy ő szarul van, menjünk haza. De a sarkamra álltam,s mondtam,hogy 20percig jól akarom érezni magam, ha neki ez nem tetszik,akkor menjen haza. Persze megint megkaptam,hogy nem vagyok rá tekintettel,hogy ő milyen beteg. Nem érdekelt. Mentünk sergőzni.Sajnos rosszul zárult a dolog, kificamítottam a bokám,s csúnyán zúzódott.Azóta azt hallgatom,hogy ezt érdemeltem,amiért ekkora szar senki vagyok. De akkor sem bánom, hiába,hogy alig tudok lábra állni. Legalább 20percig jól éreztem magam… Hogy miért viselem ezt el? Nem tudom… Mert szeretem, s mert úgy tűnik mazochista vagyok. Vagy mert várom, hátha megint olyan lesz, mint rég…. Főleg este mindig bújik, ölelget, de hiába kezdeményezek,hogy “legyünk már együtt”, mindig azt mondja,hogy ne molesztáljam már folyton. Mindig mondom neki,hogy olyan, mintha nem is járnánk. Már a terveiről sem beszél,sőt semmiről. Nem tudok róla semmit. De tényleg.Abból áll az életünk, hogy hallgatom ahogy szid, kiszolgálom, kinyalom a seggét,sírok,s alszom. S közben jópofát vágok mindenhez. Szüleim előtt haldoklik az egész, sőt talán már meg is halt, s mégsem veszik észre,hogy szenvedek. Amúgy is bármi vita van, én vagyok a szar, páromnak adnak igazat. Mintha lecseréltek volna rá…



süti beállítások módosítása