Nem szeretem kicsilány, ha szomorú vagy, s szó nélkül lelépsz msn-ről... 

Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szél fújta szavaid úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt piszkos függöny,
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny. 

Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom õt, ki nem jön el soha.          

Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!