CV

Rég írtam,de most muszáj. Múlt héten nem voltam itthon, 1hét távol mindentől,s mindenkitől. Megszépíti a dolgokat... Azt hittem ha hazajövök más lesz minden. Rájön,hogy hiányoztam,s megváltozik... Nem tudom miért hittem ezt... Naív vagyok.. Mi a reálisabb, ha valaki elmegy,s kezdetben hiányzik neki a másik,aztán megszokja a hiányát, vagy kezdetben nem hiányzik,s egy kis idő múlva érzi,hogy vágyik az ölelésére? nah igen,én a 2.at éreztem. Mint a címből is látszik ma van az évfordulónk... Azt hittem jó nap lesz, de nem... rég volt ilyen szar napom. huhh nagyon rég.. Megkértem,hogy menjen el... de nem ment. Nem értem őt. Az öccse szakított a barátnőjével, ki van bukva. Nem tudom a részleteket, mert azóta nem beszéltem vele, Viktor szerint meg semmi közöm az egészhez. Ma ajándékokért futkostam, anyumnak s az anyjának holnap szülinapja lesz. Bementem aztán az öccséhez, mert megbeszéltük,hogy ott találkozunk. Hozta a szokásos bunkó formáját ma. Pedig tegnap még... ahhh... Az öccse rászólt,hogy fejezze be,mert ha nem lennék,akkor meg belepusztulna. Tudja jól,hogy ilyenkor úgy van vele,hogy nem,de aztán.. ha vége.. Ahhh de ő nem, őt nem érdekelné.. Mondtam,hogy elhiheti,hogy már engem sem. megütött.. nem nagyon,de eléggé,hogy az fájjon. Nem is az fáj, hanem,hogy képes volt megtenni. Semmi oka nem volt... mondtam neki,hogy engem többet nem lát, jöjjön,pakolja össze a cuccait,szóljon ha elment. S otthagytam. Az öccse utánamküldte,ő meg csak annyit mondott,hogy elege van belőlem, meg hogy a pénze nálam maradt. Visszaadtam neki,s mondtam,hogy tűnjön el. Sétálgattam,sírtam órákig. Folyton hívogatott,de nem vettem fel. Mikor fel is vettem csak kiabált,hogy tönkretettem, mert miattam van minden amit rossz. Ahhh semmi értelme nincs. Annyira szenvedés már az egész. Pedig én kiálltam mellette mindig,mindenhol, mindenkivel szemben. Mikor el kellett jönnie otthonról,mikor kirúgták,mert beteg, ápoltam mikor szarul volt. Mikor mindenki más csak bántotta. Annyiszor mondta már,hogy mikor ideges ok nélkül bánt, azokat nem úgy gondolja. De akkor is mondja, akkor is megteszi, amit tesz,akor is mondja amit mondd. Annyiszor mondtam neki,hogy hagyjuk egymást, legyen mással, hogy boldog legyen.de nem.... csak azért van velem,hogy szenvedjek?? Durva,hogy milyen könnyen változnak a dolgok... Egyik pillanatban boldognak érzem magam,s nem változtatnék semmit az életemen, míg elég egyetlenegy pillanat,hogy csak ara tudjak gondolni,hogy ha most jön a metró, beugrok elé... s csak az tart vissza,hogy nem akarok többszáz embernek gondot okozni,hogy nehogy elkéssenek miattam, stb. Mikor ment dolgozni mondtam neki,hogy beszéljen az öccsével,hogy el tud-e jönni ma a cuccaiért, mert akkor összepakolom,s akkor már nem is kell visszajönnie. Nem mondott semmit, csak elment... Az is fáj,ha vége, meg az is,ha így folytatódik. Miért okoz ekkora nehézséget a döntés?? Mondom,hogy menjen,mert az eszem ez súgja... de közben ölelném... s nem engedném el soha... Szenvedek a javából