Mi az a szerelem? Mi az, szeretni? Mi a szerelem bűvös állapota, a szerelmesség? Erről és hasonlókról már egy könyvtárnyit firkált össze az emberiség, s hogy milyen értékűt, azt csak most érzem, amikor José Ortega y Gasset ide vonatkozó írásait böngészgetem, melyek összegyűjtött műveinek testes kötetében jelentek meg.
Ez a pallérozott gondolkozó lámpájával átvilágítja a ködöt, s egyszerre fényesség gyullad. Latin ő, a legszebb és legősibb értelemben, az Ibériai-félsziget latinja, Seneca és Martialis kései leszármazottja, aki egységben látja a testet és szellemet, az eget és földet. Ízig-vérig mai, a tudomány legutóbbi eredményeire épít, de épp ezért nem szolgálja a félmúlt előítéleteit. Ha haladó, a szellem nevében mer visszaható is lenni.
/Kosztolányi Dezső: Szerelem/
Mára csak ennyi... szerintem. Rossz napom volt. Direkt korán hazajöttem, hogy
Vele legyek, de ismét veszekedés volt... Kibuktam elég rendesen, kiosztottam nővéremet, hogy jó lenne ha nem kavarna, aztán nadrágban,pólóban és papucsban elrohantam itthonról... El kellett mennem, mert nem bírtam velük lenni. Egyedül kellett lennem. Jól megáztam. Mikor lenyugodtam hazajöttem. Kibőgtem magam rendesen. Csak sétáltam, majd leültem egy padra,s sírtam. De végre kijött belőlem a feszültség. Azóta nyugi van itthon. Szóval ilyen napom volt
