Rég írtam már, talán mert nem sok minden történt. Délelőtt munka, délután tanulás. Ma vizsgáztam, 2hét múlva lesz eredmény... 50ből 41kérdésre minimum jól kell válaszolni,hogy mehessünk gyakorlati vizsgára. Durva volt,de valószínűleg meglesz... A deguk kaptak új kuckót, mert éjszaka már nagyon hangosak voltak a terráriumban. Így ketrecet kaptak. 2szintes, még szokják... Meghalt a sziámi harcoshalunk :( Szegény... semmi jel nem utalt rá. Úgy látszik mindegyik hal kipusztul az őskövületnek számító aranyhal és aranygurámi mellől. Nem is akarok újat. Ha ezek is elpusztulnának, akkor biztos nem vennék több halat. Bár ezek még bírják. Költöznénk már nagyon itthonról... Hogy a saját magunk urai legyünk, ne kelljen mindenkihez alkalmazkodni. De ez még messze van sajnos. Szakdolgozattal nem haladok, nem sok kedvem van írni. Kaptam egy kisdiákot a bankban. Elég gáz. Számológéppel sem tud összeadni, s még ő akar banki ügyintéző lenni. S amilyen az oktatási rendszer, sikerülni is fog neki. Hiába,hogy számlák összeadásánál több,mint másfél milliót téved... Mindegy, csak ne a közelembe kerüljön a jövőben. Tegnap rátaláltam egy régi kedvencemre a The sound of San Franciscora. Nem tudom mit szerettem abban a zenében, most az emlékek miatt hallgatom főleg,s azok megszépítik, feljavítják. Bár nem azt mondom,hogy rossz.
Nővérem kezd az agyamra menni. Állítólag tök bunkó 2napja párommal. Rákérdeztem ma hugomnál,hogy mi baja nővéremnek párommal, azt mondta,hogy velem van baja, nem vele. Csak akkor nem értem miért vele kell bunkózni. Az,hogy velem baja van,az nem érdekel. Nehéz vele kijönni néha, mindig is uralkodó típus volt, s mióta lediplomázott,s dolgozik, azóta sokszor még jobban elhatalmasodik ez rajta, mint régebben.
Ma mikor rohantam a buszhoz, láttam egy idős embert feküdni a földön, bokrok,s kerítés mögött... Bűntudatom van emiatt, mert nem szóltam senkinek (bár nem is volt senki a közelemben), s nem néztem meg mi baja. Csak rohantam a buszhoz tovább... Ez jól tükrözi a mai világot, mindenki rohan, s nem veszik, nem vesszük észre,hogy más segítségre szorul... Kíváncsi vagyok hányan jöttünk el így mellette,s végül megállt-e valaki, hogy megnézze mi baja... vagy esetleg még most is ott fekszik.. Ha mentőt hívok, meg kell várnom...
A busznál felszálláskor persze egy másik idős ember,aki pont akkor ért oda,mikor szálltam fel, lelökött a buszról, hogy előttem felszállhasson. Nem tudom miért volt neki ennyire sürgős... Ha előbb ért volna oda, s nempont a busz lépcsőjén álltam volna,akkor úgyis előre engedtem volna.. De így legszívesebben nem is tudom mit tettem volna. A helyem egyébként régóta nem adom át a buszon. Többször előfordult,hogypróbáltam átadni, azt mondta minden idős a buszon,hogy nem kell, üljek nyugodtan. Erre a következő megállóban felszálló ismerőseiknek panaszkodtak,hogy milyen szar a mi generációnk, a fiatalság, mert nem képesek átadni a helyüket... Olyan is volt, hogy bokaficammal ültem a buszon, vagy épp 7centis cisztával a petefészkemen,vagy véradás után kábultan, s ugyanezt a párbeszédet előatták. Hát akkor persze elmagyaráztam szépen,hogy attól még hogy valaki fiatal, nem biztos,hogy egészséges, nem biztos,hogy jót tesz neki,ha fél órát állva buszozik, míg ők kb a 3percre lévő megállóba mennek, mivel ugye ingyen van,s kényelmesebb, mint gyalog...
Erről az jut eszembe, mikor Jászapátiba vonatoztunk meccsre, hugomnak azelőtt 2hónappal térdszalagműtétje volt. Leültünk a vonaton, erre bejöttek a rendőrök,hogy azokról a helyekről álljunk fel,s menjünk át a kocsi másik oldalára. Ami persze tele volt, nemhogy ülni,de állni is alig lehetett. S csak azért kellett felállnunk,hogy ők leülhessenek. Többen jelezték nekik,hogy legalább hugomnak adják át a helyet, ha már szolgálnak és védenek, s megindokolták ezt a térdműtétjével, s hogy nem igazán jó,ha erőlteti,s végigállja a több,mint másfél órás utat. Csak annyit mondtak,hogy az az ő problémája, s nevetve elfordították a fejüket. Egy terhes nő adta át neki a helyét ezt hallva.
Na mára azt hiszem ennyi.
