Utállak. Ez az ÉN véleményem. Nem a bőröd színével van a bajom. Az életeddel. Tele vannak veled a börtönök. Ellopod, amiért megdolgoztam. Bántasz engem, bántod a gyerekemet. A feleségemet molesztálod. Büdös, mosdatlan vagy. Ha visszaütök, ha véleményt mondok, meghurcolnak. Benne leszek a tévében, hogy rasszista vagyok. Pedig nem azt utálom, aminek születtél. Azt utálom, ami lett belőled. Ha a vonaton mellém ülsz többedmagaddal, félelem és undor fog el. Nem tudsz emberek közt viselkedni. Ha tudnál, lenne munkád is. A jogaiddal tisztában vagy, de a nevedet nem tudod leírni. Folyamatosan segítő jobbot nyújtok, de kihasználsz. Csak a segélyt látod. Nem is akarsz több lenni, mint ami vagy. Cigány. Cigányból csak akkor lesz roma, ha megtanul emberként élni. Van belőled néhány, akinek sikerült. Mert ő is akarta. Én őket hívom romának. És elismerem őket. És szívesen dolgozom velük. De téged megvetlek. Azt akarom hogy elmenj....
Napjainkban egyre inkább terjed a cigánybűnözés. Napról napra egyre jobban érzem,hogy ezt már nem bírom, képtelen vagyok elviselni... Sokan azt az utat választják,hogy elmennek az országból,s máshol próbálnak boldogulni. S bár ezt az országot már ellepték a mocskok, mindenki érez honvágyat... Lassacskán elérik azt, csak nagyobb méretekben, amit Galgagyörkön egy családdal elértek: Mindenki itt fogja hagyni az országot, mint Galgagyörkön a család a házukat. S övék lesz minden... S az a durva,hogy őket támogatja a kormány... Annyira dühít... Kiűzik az embereket a saját otthonukból, hazájukból... Régebben én is meg lettem fenyegetve, ha nem költözök el kinyírnak... Nem költöztem el, s mégis élek.. Nap mint nap értek atrocitások ha kimentem az utcára, de nem hagytam magam. 8-10 fős cigánybanda követett mindenfelé, lépten nyomon húzgálták a hajam, leköptek, stb. De mindig megvédtem magam. 8-10 "emberrel" szemben. Nem érdekelt ha kaptam egy-két pofont, az ember nem érzi a dühtől... Tudtam,ha hagyom magam,akkor végem... Soha nem hagyják abba. Persze egyenként nem volt ilyen nagy a szájuk, mint bandában. Akkor még az út másik oldalára is átmentek. Bár nem értem miért, akkoriban egyáltalán nem voltam nagydarab, meg semmi. Egy alkalommal 2en jöttek, én meg nővéremmel. Ő minden alaklommal meghúzta magát, vele nem is kötözködtek soha. Én voltam valamiért ellenszenves nekik. Mert állítólag csúnyán néztem egyikükre. Na aznap,mikor kettesben támadtak rám, boltból tartottunk hazafelé, csomagokkal a kezemben a város főútján... Nővérem mondta már mikor meglátta őket,hogy menjünk át az út másik oldalára, mert jönnek... De nem akartam. Nem akartam,hogy lássák, félek tőlük. Mikor kisebb tesóimmal mentem valahova,mindig kerülőutakon jártunk, nem akartam,hogy velem lássák őket,s bántsák őket. Ezt sikerült is megúszni. Akkor este ismét belémkötöttek.Az indokra már nem emlékszem. De már nagyon untam,hogy korlátozni szeretnének.. Az egyiket elég szépen sikerült elintéznem. Nem azafajta lány vagyok,aki hajat tép, meg karmol, meg ilyenek. Ököllel ütök... De most haja is maradt a kezemben elég szépen... Egyik kézzel hátrahúztam a hajánál, másikkal meg ütöttem, s közben rúgtam is. Aztán csak azt vettem észre,hogy elrohannak. Hazamentünk, nővérem beszámolt a szülőknek a történtekről, mondanom sem kell,hogy nem akartak kiengedni az utcára, mert féltettek... Postára kellett menni csekket befizetni. Nővérem ment egyedül. A posta környékén megállították a banda másik 3 tagja, s közölték vele,hogy mondja meg nekem, hogy költözzek el a városból, mert ha nem, megölnek, amiért úgy megvertem a barátnőjüket. Hát marhára érdekelt. Úgy voltam vele,hogy akkor inkább öljenek meg, de nem futok el előlük, ahogy eddig sem tettem. Anyumék féltettek, de ennek ellenére ugyanúgy kijártam a házból. Egy ideig nem láttam egyik mocskot sem. Majd aztán újra megjelentek, de azóta egy szót sem szóltak hozzám, egy újjal se értek hozzám, semmi. Úgy látszik jól tettem,hogy nem hagytam magam. Már lassan 10éve történtek ezek a dolgok, s még mindig élek. Nyugodtabban, mint valaha. Ezt kellene tennie mindenkinek! Nem elköltözni, stb. Csak nem akkor kell kiállni magunkért,mikor már engedtük, hogy a fejünkre nőjjenek. Hanem mikor még csak próbálkoznak. Az első alkalmakkor. Persze mindenki fél. Mert azt látjuk,hogy nekik minden szabad. Lehet,hogy kezdetben rossz lesz, meg sok sértés, fájdalom éri az embert, de ha nem hagyja magára telepedni őket,akkor eltűnnek. Ha látják,hogy valaki nem hagyja magát, kiáll az igazáért, akkor van esély. Ha meg se próbálja,akkor nincs. Gondoljunk csak bele, ha van valaki,akit nem szívlelünk, de van olyan dolog, amiben kihasználhatjuk, megtesszük. Mindenki ilyen. Ez bele van programozva a génjeinkbe. Van aki kevésbbé, van aki pofátlanul él vissza a helyzetével. A cigányok meg legalább annyira fajgyűlölők, mint mi. Magyarországon is azért védik ennyire a "jogaikat", s vigyáznak,hogy ne legyen gondjuk, mert nemzetközi szerződések védik őket. Már régen el lett osztva,hogy melyek legyenek az országok, melyeket ellephetnek. Senki nem látja őket szívesen. Csak ez kis ország, ezt tönkre lehet tenni. Azért marasztalják el az országot nagyobb országok, ha "jogsértés" éri a cigányokat, mert így korlátozzák, szabályozzák, hogy itt maradjanak, s nagyszámban ne vándoroljanak hozzájuk. Szerintem... Szép kis pénzeket kaphattak egyes emberek,hogy aláírják a szerződéseket...
S érdekes,hogy nekik csak jogaik vannak, kötelezettségeik nincsenek...
már megint felidegesítettem magam ezen. Változtatni meg nem tudok a dolgokon... Idegtépő...
