Eszembe jutottak még dolgok... Szombaton a Bikini koncerten számomra felfoghatatlan, érthetetlen dologgal találkoztam. A tömegben megláttam egy lányt, maximum 13éves lehetett, olyan 7-8hónapos terhesen sörözgetve, cigizve ugrált. A barátja, aki nem lehetett több 15nél, nem szólt ellene, sőőőt... A lány a fiú egy barátjától sört kért, az nem akart neki adni a baba miatt, a lány bepanaszolta a barátjánál, aki erre kikapta a haverja kezéből a sört,s odaadta a lánynak... Annyira borzasztó... Vagy csak nekem fáj ilyet látni??
Na megvolt a szokásos nyugodt családi vacsora.. Megint mindenért én vagyok a hibás, meg ilyenek. Már kezdek hozzászokni. De nem szóltam vissza, hagytam a francba. Próbálom nem idegesíteni magam ezen. Felesleges.
Egy napon egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az Ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott… Az ifjú nagyon büszke volt a csodálatos szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez…
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az Ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli azt tenni, össze akarta hasonlítani a 2 szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
-Hogy mondhatja hogy neki van a legszebb szíve ?-suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
-Azt hiszem,viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
-Igen, szólt az öreg. A Te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az Én szívemet a Te szíveddel, Látod… minden seb a szívemen egy embert jelent, valaki, akit megajándékoztam a szeretetemmel – kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki viszonzásul ad egy darabkát az Ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert a szeretetre emlékeztet, amiket megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek az üregek… hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis… azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az Ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd Ő is kiszakított egy darabot az Ő csupa gyötrelem szívéből, és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének szeretetétől dobogott, Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. „Tökéletes” szívvel, melyből hiányzik a szépség…
Jó éjt... Kezdek megint túl magambafordulós lenni....
